Gondolataim a Világ dolgairól

Ma estem megnéztem az idei Oscar sikerfilmjét, a Slumdog millionaire-t, magyar néven ismert Gettó milliomos című filmet. Azért az a 8 Oscar tartogatott magában egy kis propagandát is. Ez a film hűen tükrözi azt, ahogy Indiát elérte a globalizáció. Az egyre terjedő szabad piac, és főleg az információtechnika rohamos fejlődése tette lehetővé, hogy a nyugati gazdaság betegye a lábát a hindu földre. A XXI. század legfőbb terméke az információ és a szolgáltatások. Már a gazdaság nagy része erre épül, ez a két "ipar" fejlődik a legrohamosabban. Míg az Egyesült Államokban felettébb meg kell fizetni az olyan munkást, aki ezen a szakterületen dolgozik, addig Indiában a tizedéért elvégzik ezt a munkát. Talán a telefonos központok voltak az elsők, amelyek elkezdtek a hindu földön terjedni. Végülis semmi akadálya annak, hogy egy tudakozó hívása hova fut be. Elég volt csak az ott dolgozó munkásokat megtanítani a helyes angol kiejtésre. Másik szakterület a könyvelés, amit szintén inidai könyvelőkkel végeztetnek el. ÉS még sok ilyen van például az orvosi diagnosztika, sőt van még olyan extrém eset is, hogy egy gyorsétterem autós rendelős részénél a mikrofonból jövő hang is körülbelül 8000 km-ről érkezik!

Eljutottunk oda, hogy a világ ismét kilapult, és az országhatárok is kezdenek lassan eltűnni.

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen egyik fizika vizsgáján történt.

Feladat:
"Írja le, hogy egy barométer segítségével miként mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"

Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."

Ez a magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a diákot megbuktatta. A diák nem hagyta magát, mivel szerinte a válasz abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy a válasz valóban helyes volt, de nem tükrözött semmiféle fizikai ismeretet.

A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, birtokában van a kellő fizikai ismereteknek. A diák öt percig némán ült, ráncolta a homlokát, gondolkodott. Mikor a vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő, a diák azt válaszolta, annyi megoldás jutott eszébe, hogy nem is tudja, melyiket válassza.

Végül aztán belekezdett: "Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Megmérjük, mennyi idő alatt ér földet, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet' képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.

A másik lehetőség akkor jöhet szóba, ha süt a Nap. Megmérjük a barométer magasságát, és az árnyékát is. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.

De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erot, a 'T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.

Ha esetleg a felhőkarcolón van tűzlétra, akkor megmérhetjük, hogy a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.

De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

De mivel itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül az a legjobb megoldás a felhőkarcoló magasságának megállapítására, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: 'Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert'."

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és a mai napig ő az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán.

Érdekes módon míg elektronikus zene terén nagyon szétválasztható volt a szcéna, mostanában megint egy irányba halad az egész. Míg 5 évvel ezelőtt volt a 3 meghatározó stílus a house, a techno, és a minimal. Manapság kezd egybeforrni az egész. A 2009es zenék mintha e 3 stílus közös fúzióját képviselnék, egy feszesebb dallam, de mégis ritmikus, kevésbé túlbonyolított hangok, amik egyértelműen a minimalból származnak. De én ezt abszolut pozitívan fogom fel. Végre nincs az a sarkítás, hanem mindegyik stílusból megmaradtak a pozitív dolgok, és egy korrekt kis style forrta ki magát. Valamennyire a mai napig is szét lehet választani a techno-t és a house-t, de már nincs meg az az éles határvonal a kettő között. Sőt abszolut nem számít negatívnak, ha egyes szettekben a DJ  át is lépi ezeket a határokat. Pár éve szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy Digweed ugyanazokból a trackekből épít fel egy szettet, mint mondjuk Hawtin. Manapság már ez is megtörténik. Örüljünk neki, hogy szépen kiforrja magát a stílus, és kíváncsian várjuk a folytatást!

10 Miért, amire mostanában keresem a választ:

1. Miért nem vesszük észre, hogy ha így folytatjuk, akkor csak egy filmbéli álom marad a természet és annak varázslatos sokszínűsége?

2. Miért a gazdaság és a pénz a fő motiváló erő az emberekben, és nem a boldogság és a lelki fejlődés?

3. Miért nem látunk ki a hétköznapokból?

4. Miért érdekli jobban az embereket a celebek, mint a tudomány?

5. Miért a külső a fontosabb és nem a belső?

6. Miért nem használja ki a legtöbb ember az internet adta lehetőségeket, és csak leragad a közösségi és társkereső oldalaknál?

7. Miért lesz egyre érdektelenebb az ember az embertársai iránt?

8. Miért nem érdekli az embereket igazán a zene, és nem csak leragad a kommersz dolgoknál, amikben nincs semmi művészet?

9. Miért fontosabb a társadalmi megítélés, mint az egyéni akarat?

10. Ki találta fel a munkát? És a többiek MIÉRT nem ütötték agyon?:):)

Egy érdekes kísérlet során még a vártnál is elképesztőbb eredményre jutott egy fizikus, egy bizonyos Richard Feynman nevű kutató.

Mint tudvalevő a fény fotonrészecskékből áll. Ha tehát részecskék alkotják, akkor olyan tulajdonságainak kell lennie, mint bármelyik más anyagnak. De a fényre a hullámtermészet a jellemző, tanulmányozása során szintén a hullámtulajdonságok jellemzik. Erre a dilemmára kereste a választ Feynman, hogy akkor most a fény az részecskék halmaza vagy hullám e? Erre megalkotott egy kísérletet. A kísérlet úgy nézett ki, hogy egy fénnyalábon keresztül fénysugarat jutattott egy fotoérzkeny anyagra, amely a kapott fény mennyiségének a nagyságától vált sötétebbé. A fénykibocsájtó eszköz és a fotoérzékeny anyag közé helyezett egy falat, amelyen két rés volt található: egy bal oldalt, egy jobb oldalt. Először letakarta a baloldalit úgy, hogy a fény csak a jobboldalin menjen keresztül. Erre a fotoérzékeny anyag a jobb oldalon elsötétült. Mikor a jobb oldalit takarta le, akkor a bal oldala sötétedett el az anyagnak. Persze mindkét kísérletnél kissé szórásban került a fény az anyagra, ezért, mint egy hullámot kell elképzelni: tehát világostól megy az egyre sötétebb felé majd ismét kivilágosodik. Mindkét kísérletnél kialakult ez a hullám, csak az egyiknél a baloldalon, a másiknál a jobboldalon. A következő kísérletnél szabadon hagyta mindkét rést. Logikus az lenne, hogy mindkét oldalon megjelenne ez a két hullám. De nem ez történt. A kísérlet során a fotoérzékeny anyag ugy színeződött el, mintha egy egész hullámzás befedné az egész anyagot. Sok apró hullám egymás után. A kísérlet akkor kezdett igazán hátborzongatóvá válni, mikor egyre lassabb időközönként bocsájtottak fényadagocskákat a fotoanyagra. A kísérlet azt eredményezte, hogy bármilyen lassú időközönként juttatjuk a fényadagokat az anyagra, azok mindig ugyanilyen formába rendeződnek. A fotonoknak mintha lenne "eszük". Mintha tudnák, hogy hova kell állni a sorban.

És itt jön a képbe az, amit régebben a fizikusok bármely tekintetben a legmeszebb el akartak kerülni, mégpedig a valószínűség. Mivel később hasonló kísérleteket végeztek elektronokkal és különböző anyagokkal is, Feynman arra a megállapításra jutott, hogy a fény részecske onnan tudja, hogy hova kell rendeződnie, hogy egy időben áthalad az egyik résen és a másikon is, sőt meg is kerüli is közben, SŐT egy időben bejárja a körülötte lévő teljes teret és az egész univerzumot is! A végén pedig oda kerül, ahol a legvalószínűbb az előfordulási esélye. Valahogy az egész kvantumvilág erről szól. A részecskék ott helyezkednek el és akkor, ahol a határozatlanság a legkevesebb. Minden anyag illetve részecske ezt a határozatlansági elvet követi. Tehát az egész Univerzumban nincsenek biztos dolgok, és biztosan bekövetkező jóslatok, max nagyobb valószínűségek.

Ezeknek a valószínűségeknek egyre nagyobb jelentőséget kéne tulajdonítanunk. Mint ahogy a mesterséges intelligencia programozásánál is a fő módszer, hogy a számítógép úgy gondolkodik, hogy a valószínűség alapján cselekszik. Adott helyzetben azt teszi, ami a legvalószínűbb.

Egyes kutatók még ezen is túl mutatnak. Ők azt állítják, hogy a világunk csak egy része a sok párhuzamos univerzumnak, és az egész Világegyetem úgy válik teljessé, hogy ha egy helyzetben egy bizonyos dolgot választunk, akkor a másik lehetőség is megtörténik, csak egy másik dimenzióban. ÉS minden apró valószínűség másik százaléka egy másik világ képét formálja.....

Szerintem vannak dolgok, amelyben eléggé tévedésben élünk. Ilyen az élet is. Nem tudom, hogy genetikailag e vagy pusztán emberi adódásunkból, de szinte mindenki fél a haláltól. A halált az elmúlással azonosítják, a mindennek a vége, ami után már nincs semmi. A legtöbb ember szemében az élet egy lineáris út, ami a születéskor kezdődik és a halállal ér véget. Szerintem ez csak egy szakasza a létnek. Nem kell itt bölcs, mélyen szántó filozofiákba merülni, elég ha csak körbenézünk a Világban, és észrevesszük a körforgást. Minden körforgásban van. Elég ha csak a táplálkozásra gondolunk, mint az anyag körforgása, vagy az energiák különböző módú átalakítása. Előbb utóbb az energia is visszajut a saját formájába. Nézzük meg a galaxisokat. Mikor egy galaxis elpusztul, darabjaira hullik szét, a darabjaiból egy új galaxis jön létre. Vagy egy csillag halála, a szupernóva későbbi folyamatában egy új csillagot hoz létre. De igaz ez az egész Univerzumra is, ahogy egy Planck-hossznyi részecskéből kitágult a mostani körülbelül 13 milliárd fényév. ÉS még folyamatosan tágul, majd egy idő után újra elkezd szűkülni. És a végén ismét összezuhan egy Planck hossznyi anyagként. Majd újra tágulni kezd. Minden körforgásban van. Miért gondoljuk, hogy az élet lenne az egyetlen lineáris dolog a világban?

Az emberiség ismert történetének nem volt olyan évszázada, de talán évtizede sem, hogy ne folyt volna valahol háború. A háborúknak különböző céljai és okai vannak, de az eredmény ugyanaz. Emberek ölnek embereket. Ez a puszításvágy vajon a génjeinkben van vagy csak a környezet és a társadalom idézi elő? Mindkettőre van pro és kontra. Talán egyszerűbb elhinni az elsőt, a darwinista gondolkodásmód szüleménye, hogy nézzük meg az állatvilágot, ott is ugyanugy megvan a harc az élelemért vagy éppen a hierarchiáért. Csak hát nekünk van egy adottságunk, amit verbális gondolkodásnak hívnak. Tudjuk mérlegelni tettünk következményeit, ha tudatosan tettük, ha ösztönből. És érdekes módon máshogy képzeljük el a dolgokat kívülállóként, és másképp cselekszünk ha ott vagyunk.

1977 úttörő dátum a csillagászatban. Nem a Star Wars első részének a bemutatására gondoltam, hanem a Voyager 1-2 űrszondák útjára bocsájtására. Mindkét szonda hasonló küldetést hajt végre. Vizsgálja a Naprendszerünk bolygóit egy esetleges földönkívüli élet lehetőségének reményében. Fő célpont a Szaturnusz és a Jupiter, és azok holdjai. A Jupiter negyedik legnagyobb holdja az Europa. Felszínén vízjég található, változó magasságban. Egyes helyeken a jégréteg olyan vékony, hogy akár folyékony víz is lehet alatta, amely akár teret adhat az élet kezdetleges vagy akár fejlettebb formáinak. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a Szaturnusz legnagyobb holdja a Titan is. Talán még a közeljövőben sikerül eljuttatni e két helyre 2 űrszondát, amely képes lenne befúrni magát a jégréteg alá, és vizsgálni a vízterületet.

A Voyager 1-2 űrszonda azon túl, hogy kutatási célokat hajt végre, még egy fontos funkcióval rendelkezik: Magával hordoz egy arannyal bevont hanglemezt. Ezen a lemezen különböző zenei metódusok hallhatók, Bachtól, Mozartól, Beethoventől. Emellett a Lemez borítója több üzenetet is tartalmaz. Carl Sagan, akinek az ötlete volt a földönkívüli üzenet megalkotása, több ismertetőjelet is ábárázolt a lemezen. Megtalálható rajta egy férfi és egy nő rajza, amely a különböző népek stílusjegyeit ötvözi, a rajzot speciel Sagan felesége készítette. Emellet kódolt pulzárjelekben rögzítve a Föld bolygó helyzete, az azt felépítő fontosabb atomok, a matematikai ismeret, és különböző tudományokban szerzett ismeret. Emellett a lemezen helyet kapott még egy érdekesség: 55 különböző nyelven üdvözlik az esetleg létező és az üzenetet megszerző idegeneket. Ezek között a nyelvek között szerepelnek holt nyelvek is ,mint a sumer vagy az akkád, szerepel a latin, és az élő nyelvek között szerepel a magyar is. Különös, hogy más nyelveken ksi tekintetben mást hordoznak az üdvözlések. Például a latin így hangzik kissé bibliásan: "Üdv néked, bárhol is vagy. Jó szándékkal vagyunk irántad., és békét hoztunk a tér távoli mélységéből." A kínai: " Remélem mindannyian jól vagytok. Sokat gondolok rátok. Gyertek, látogassatok meg ha van egy kis időtök." A magyar: " Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen."

Hogy mit is akartam ebből az egészből kihozni? Az üzenet hordozza a világegyetemben elfoglalt helyünket, és technológiai fejlődésünk, tudásunk, ahol a 70es években tartottunk. Becsempésztünk egy kis zenét, különböző komolyzenei és jazz részletek hallhatóak a lemezen, utalva ezzel művészi mivoltunkra. Egy valamiről azonban szó nem esik, pedig kitölti a napjainkat:a háború. Háborúkról és pénzről szó sincs az üzenetben, csak a tudásunk ahova jutottunk. Ezt szeretnénk bemutatni másoknak. Ezt szeretnénk látni kívülállóként. Nem azt mutatom, hogy mennyi pénzem van és milyen kocsim, hanem, hogy mit tudok. Mert ez visz minket előbbre. Aki kicsit is kilát a hétköznapokból az észreveheti, hogy a tudás ami előbbre viszi az emberiséget. A gazdaságban sem a pénz okoz örömet, hanem a technológia, amit meg tudunk vele venni. A technológia pedig a tudás eredménye. Ha mindenki tenne ezügyben, már sokkal előbbrébb járhatnánk. Ha mélyen belegondol szinte bárki, egy kívülállónak ezt szeretné bemutatni. Egy kívülálló és egy nem kívülálló között az a különbség, hogy egy kívülállónak azt mondjuk el amilyenek vagyunk, egy nem kívülállónak pedig azt amit hallani akar.

Vannak olyan környezetkímélő dolgok, amelyet az egyszerű ember is megtehet azért, hogy kissé környezettudatosabb legyen. Ilyene alapvető például, hogy nem fogadom el a szórólapot. Sosem értettem azokat az embereket, akik elfogadják az aluljáróban a szórólapot az osztogatótól, és az első kukába beledobja. Ennek mi értelme? Hogy még egy mocsokkal több legyen? Nem mintha az összes nem ott végezné, de ha kevesebb fogyna talán rájönne a vezető, hogy ez nem kifizetődő marketing. Másik ilyen a szatyor-dilemma. Tescoban ingyen osztogatják a szemétnek valót, mindenki elvisz még pluszba is 2-t, hogy majd valamire jó lesz. Persze nem lesz jó semmire. Rég elmúlt az az idő, mikor még a nagymami 40 évig ugyanazzal a ruhaszatyorral megy bevásárolni. ÉS a mocsok csak gyűlik az olyan dolgoktól, ami alapjába véve felesleges, hogy van. Szeméttudatosság= szándékosan létrehozott szemét. Szemétnek születik, tiszavirág élete után szemétként távozik. Multkor vettem egy Wi-fi vevőt, tudjátok azt, amit az USB-be kell dugni, az a kis stick memória méretű. Kb 25*20 cm-es dobozba volt becsomagolva. Csak, hogy legyen még egy kis hulladékunk.

Bár ez nem csak a csomagolásokra meg a szatyrokra igaz. Amióta bevezették a gazdaságba a programozott lifetime fogalmát, azóta rengeteg dolgot dobunk ki. Sok dolog azért megy tönkre, hogy dobd ki, vegyél egy másikat. Nem a hibás gyártás okozza, a gyártási folyamat hibátlan, pont, hogy erre van programozva. Már alig hív valaki háztartási-gép szerelőt, ha tönkremegy valami, minek megjavítani, veszünk egyet a tescoba, most ugyis akciós.

Pozitívum, hogy egyre inkább terjed a szelektív hulladékgyűjtés, meg az újrafelhasználás, de ha , mint jelen esetben, minden technológia és gazdasági lehetőség adott, akkor miért nem használjuk ki jobban? Miért nem? Mert pár embernek nem érdeke. A sok alikus meg elhiszi, hogy így van rendjén. Sokan elhiszik, hogy a gazdasági válság is az emberiség hibája, pedig nem. CSak egy szűk rétegé, akit sem a környezete, sem a társadalma nem érdekelm csak a saját jóléte. De amíg ők szabják meg mi megy a médiában, addig az ember elhiszi, hogy minden így van rendjén.

Úgy döntöttem írok egy kis könnyedebb cikket is végre. Egy téma, ami eléggé megosztja az emberiséget. Kinek művészet, kinek értelmetlen zaj, ez nézőpont kérdése, vannak érvek pro és kontra, ezért nehéz erről objektíven írni. A legtöbb idősebbnek csak hupogásnak tűnik, és ők szidják a fiatalabbakat, hogy nincs érzékük. Pedig igenis az elektronikus zene az művészet. Kövezzenek meg, de az én szememben az, és szerintem a művészet egy olyan dolog, amit nem egy ember fogja eldönteni, hogy mi tartozik oda és mi nem. Művészet, mert az intuitív felfogásunkra van hatással, mint akármilyen más zene vagy a festészet. Pár dologban különbözik azért a hagyományos értelemben vett zenétől. Mégpedig abban, hogy más aspektusban játszik szerepet. A zene az ősi sámáni szertartásokból fejlődött ki, és jutott el oda nagy változások árán, ahova most. Nagy változás történt, mégpedig abban, hogy a sámáni zenékben a folyamatos ritmikus monoton ütem volt a lényeg, és az arra megadott taktusban felépülő hangok. Később egyre fejlődött a hangképzés folyamatos módjai, az emberi ének is egyre nagyobb szerephez jutott. És ebben van a lényegbeli különbség. Manapság szinte az ének számít zenének, a ritmus és a hangok csak egy alap, és erre építkeznek. A komolyzene pedig egyáltalán nem épül egy folyamatos alapra. És innentől változik meg az aspektus. Ez válik az elfogadottá. Az elektronikus zene az alapokból építkezik. Ugyanaz a módja és a célja, mint az őseink korában. Ismét az ütem a lényeg, amit ugy fejez ki, hogy folyamatosan végighangsúlyoz, a lábad vagy a kezed vagy éppen a fejed egyből felveszi a ritmust, és erre épül rá a többi. Hogy gépzene? Legyen. Nem az a lényeg miből készült, hanem, hogy mit ad. Olvasol egy jó könyvet, ott se kezded el fogdosni és kritizálni a papírt, hogy ez most miből készült. A technika adta lehetőségek kinyitottak egy széles kaput, a taktusok és hangvilágok végtelen tárházát, ahol a pozitív variációk száma szinte végtelen. Hogy a sok konzervatív szerint hupogás az egész, attól még nem kell leszólni a stílust, az internetet sem szólja le senki, mert a vénasszonyok nem tudják használni. Az nem egy adott dolog hibája, ha valaki nem érti. A deriválást sem érti mindenki, mégis elfogadott. Mindenkinek szíve joga olyan zenét hallgatni, amilyet szeret, de azt tartom bosszantónak, hogy ha lenézik azt az embert,aki elektronikus zenét hallgat. Nem akarok megbántani senkit, de szerint meg az a primitív, aki ebből nem hallja ki a zenét. De szerencsére egyre több ember fedezi fel, és egyre kiforrottabbá válik az idők során, a követelmények is egyre nagyobbak. Meg annyiban is céltudatosabb, hogy nem közvetlenül jut el a mondanivaló, nem közöl szöveggel, amit mindenki megért, hanem közvetetten és egyéni felfogásra bízva. A zenének ugyis ez a lényege, az intuitív részére hat az agynak, ezáltal nem arról kell szólnia, hogy legyen mondanivalója.

Egy szónak is száz a vége, a lényeg, hogy adjon az ütem ritmust a perceknek, és lépjen be fantáziánk a dallamok világába!

Nem tudom, hogy ez az ember természetéből fakad e, vagy a kor tette e olyanná a mai világ emberét amilyen, de nem tudom hány ember érzi úgy, hogy ez a rendszer jó. Szerintem nincs még egy olyan élőlény a Földön, amelyik tudatosan és ismerve a következményeit tönkreteszi a saját életterét. A modern individualista felfogás nem vezet semmi jóra. A kapitalizmus és a pénzhatalmi rendszer megszülte a ma emberét. Megszületik az ember és szinte még ki sem nyílt a szeme, de már egy versenypályán találja magát, egy verseny kinek a jobb létért, kinek a túlélésért, kinek a boldogságért. A pálya ugyanaz minden esetben, csak a körülmények kicsit mások. A verseny első szakaszával már nagyjából az óvodában talákozik az ember, az iskolában pedig már teljesen részese is. Megy a versengés azért, hogy jobb érdemjeggyel végezzünk vagy, hogy én legyek a legmenőbb csávó az osztályban,vagy éppen a legszexibb csaj, kit mi vonzz éppen. Rászokok a cigire, mert az a menő, azzal nem foglalkozok, hogy az egészségemet teszem tönkre, évente csak Magyarországon 30ezren halnak meg a dohányzás okozta betegségek miatt. De hát mindenkinek szíve joga, hogyan teszi tönkre a szervezetét. Mondja ezt az individualista. De felteszem a kérdést, egyáltalán miért van akkor cigaretta? Hogy nekünk jó legyen? na neee. Elköltesz egy halom pénzt rá, amiből nagyon sok individualista meggazdagszik. Hogy érdekli őt a sorsod? Ezek szerint nem nagyon. De ő mossa kezét, dobálva olyan közhelyekkel, hogy ő is csak boldogulni akar az életben, meg nem csak rajta múlik etc.etc.

Na de menjünk is tovább. Mikor kikerülsz a nagybetűs életbe, akkor dől el csak igazán, hogy milyen versenyző vagy. Ha felvesznek egy gyárba dolgozni, valószínű azért kerültél oda, mert valakit kirúgtak onnan. Ez jó, már egy győzelmed van is. Ha esetleg zsír új a munkahely, akkor pedig a jelentkezésnél győztél le valakit. Ügyes. Érdekel téged a másik sorsa? Miért kéne? A nevét se tudod. Elkezdődik a munka, belemerülsz teljesen, mert amilyen nehéz manapság munkát szerezni, örülsz, hogy van ez.

Az ember szép lassan belefásul a hétköznapokba. Futod a napi versenyeidet a megélhetésért, se időd se lehetőséged bármi mással is foglalkozni. Megveszed életed első lakását hitelre, legalább már van miért dolgozni. Van ám, csak nagy részét nem magadért teszed. Figyu. Ha én azt mondom neked, hogy dolgozz nekem napi 8 órát, és a nap végén add nekem a fizetésed felét,megtennéd? Nem valószínű. Van ember aki megtenné? Nem tenné meg, de megteszi majdnem mindenki. Jó nem nekem, de másnak adja. Felveszed a hitelt a házadra és a fizetésed felét arra költöd el, hogy fizesd a kamatait, ami éppen arra jó, hogy a szegény kis bankárnak odaadjuk, aki ebből a pénzből tud adni egy másik embernek kölcsönt, hogy majd ő is odaadja a fizetése felét.

Rabszolgaság volt régebben, ma is van, de nem nevezik néven. Egyre többet dolgozunk azért, hogy egyre inkább kizsákmányoljanak minket. Csak az a baj, hogy a legtöbb embernek nincs ideje ezzel foglalkozni. Tudod ha az ember egyszer versenyző lett, nehéz abbahagyni. Futjuk a hétköznapi köröket, este meg levezetésképp megnézzük a tévében, hogy hogyan élnek a sztárok, akik egy nemzedék példaképei, az álom, ahogy mindenki élni akar. Ez az egész csak egy motivációs eszköz, hogy dolgozz sokat, lesz sok pénzed,aztán ugy élhetsz mint ők. Élj az álomvilágba, költözzön a lelked Hollywoodba, nézd a celebeket a tv-ben, hallgasd a legújabb slágereket, a többivel ne törődj, az nem a te dolgod. Hogy ki vagy te? Egy ember, aki boldog akar lenni, aki megtesz mindent a családjáért, és hogy neki jó legyen. Ez nem bűn. Mindenki ezt akarja. És eléri ezt mindenki? Nem hinném. Hogy miért nem? Pont ezért. Amiről nem szólnak a hírek. Emberek milliárdjai élnek szegénységben, éhezésben, nyomorban, halnak meg gyógyítható betegségekben, és miért? Tudod a választ? Érdekel egyáltalán? Annyira nem. Az az ő világuk, ez az enyém. Ők ott élnek, mi itt. Pedig valójában csak egy világ van. A MI világunk, ami az én sorsom a te sorsod, az unokáink sorsa. A legtöbb ember azt mondaná, hogy persze, hogy ő nem tudna tenni semmit, én nem is ezt várom.

Csak egy kicsit figyeljünk oda egymásra, a környezetre, legyünk tájékozottak, és ne fásuljunk bele a hétköznapokba, és próbáljuk egy kicsit más szemszögből vizsgálni a dolgokat.

Hogy milyen volt a Bush kormány? Ezt nehéz innen 7000 km-ről eldönteni. Az ember max abból tájékozódik, amit a tv-ben hall vagy az interneten olvas. Vannak tények, amik viszont megcáfolhatatlanok. Az örökség szó a legtöbb esetben pozitív dolgo szokott lenni, a jelen helyzetben ez kevésbé az. Hogy mit kapott az amerikai nép és az egész világ az előző 8 évben az Újföldtől? Először is 3 befejezetlen háborút. Vegyük sorban.

2001 szeptember 11-én történt terrortámadás miatt az Egyesült Államok hadat üzent az afgán táliboknak, először azzal az indokkal, hogy az ő művük a 9/11, később arra módosították, hogy a tálibok bújtatják az Al-Kaida vezetőit, akik a ludasak az akcióban. Érdekes a történetben, hogy ha egy terrorszervezet elkövet egy merényletet, azt általában fel is vállalja, hát pont azért teszi, hogy megmutassa erejét és befolyását. Az Al- Kaida sosem vállalta fel a történteket.A repülőgépek utaslistáján nem szerepelt egy arab név sem, mégis már másnap tudták név szerint, hogy kik vezették a repülőgépeket. Az meg végképp hihetetlen, hogy a 11 géprablóból 7 még mindig életben van! Most a 9/11es eseményekbe ne menjünk bele részletesen, akit érdekel olvassa el Drábik János: Világzsákutca című könyvét, vagy az alábbi tanulmányt: http://members.chello.hu/kapu/2001911.htm

A lényeg a lényeg, az afgánok elleni invázió nem aratott sikert, a tálibok maradtak, és Bushnak is hirtelenjébe új célpont akadt a szemébe.

2003-ban járunk. Szaddam Husszein neve mindenki számára ismerős. Iraki diktátorként híresült el. Arról kevés helyen írnak, hogy hatalmát a CIA-nek köszönheti, aki azért tette őt az ország élére, mert ha a sííták lennének hatalmon Irakban, akkor erős szövetségbe lennének a szintén sííta többségű Iránnal. Célját el is érték,  a két ország között szinte minden diplomáciai kapcsolat megszűnt. Hogy mi volt az oka mégis, hogy az USA hadat üzen egy olyan országnak, ahol ők szervezték meg hatalmat? Mintha hasonlót hallottunk már volna a nem is túl távoli történelemben:

Mikor Oroszország kezdett kicsit lemaradni a hidegháborúban a fő riválisától, az események éppen kapóra jöttek.USA még nem heverte ki a Vietnámot. Jimmy Carter a watergate botrány miatt szétverte az egész CIA-t, és az államok legfőbb dolga volt ekkor Nicaraguában leverni a kommunistákat. Iránban kitört az iszlám forradalom, ugyhogy a helyzet kapóra jött a szovjetek  Afganisztán elfoglalásával megszerezhették volna a legfőbb szövetségesük India bizalmát. A körülmények azonban nem úgy adódtak, ahogy várták. Pakisztán fellépett az oroszok ellen, de tartva a két lépés távolságot, nehogy az inidai szomszédok letámadják őket. Amerika belép a háborúba, fegyverrel és pénzzel támogatja a pastuk ellen fellépő mudzsahedineket, akik meg is szerzik az országban a hatalmat. Később a mudzsahedinekből verbuválódott tálib rendszer amerikai támogatással nyeri el a hatalmat.

Visszatérve Irakba 2003-ban hadat üzen George Bush Szaddam Husszein ellen, azzal az indokkal, hogy vegyi fegyverekkel rendelkezik. A támadás megindul, a háború vagy nevezzük inkább genocídiumnak 1 millió ártatlan iraki életébe kerül, és egyes közgazdászok szerint körülbelül 3000 milliárd dollárba az amerikai költségvetésnek. A küldetés nem érte el célját, vegyi fegyvereket nem találtak, bár konkrétan nem is ez volt a cél. Rend a mai napig nem lett Irakban, Maliki kormány nem tud mit kezdeni a 3 részre szakadt országgal.

A harmadik háború pedig nem konkrét ország ellen irányult. Ez a hadjárat a hangzatos War on terror nevet viseli. Ebben a háborúban mindenki ellenség, aki nem az amerikaiakkal van. Magyarul akinek nem tetszik ez a rendszer, arra rámondják, hogy szélsőséges, aki pedig fel is lép ellene az terrorista. És ez nem csak idegen országok ellen irányul, ugyanis a szeptember 11-ei eseményeket követően megszületett a Patriot Act. Ezen rendelkezés alapján bárki, ismétlem bárki házá át lehet kutatni előzetes bejelentés és házkutatási parancs nélkül. Bárki táskáját át lehet vizsgálni akármikor, nem kell hozzá külön rendelkezés. 48 óráig akárki előzetes letartóztatásba helyezhető, nem kell megindokolni, hogy miért. Ezek a szabadságjogok teljes meggyalázása. De ez még csak az események kezdete, a stafétabot tovább vándorolt egy kézzel, a többi a jövőn múlik, hogy hogyan folytatódik.

E szó volt Barack Obama kampányának fő szlogenje: Változás. Még a kampány kezdetén sokat tanakodtak David Axelroddal, aki Obama "kampánymenedzsere", hogy mi legyen a jelmondat, de maradt ez az egyszerű és hatásos. Bár hasonlót mintha hallhattunk volna egy bizonyos John F. Kennedy szájából is,és a megválasztásánál ő is hasonló sztárkultusznak örvendett. De mától vagyis 2009 január 20.-ától sajnos a sztárságot felváltja a vért izzasztó küldetés. Az USA jelenleg nincs a helyzet magaslatán. Eladósodás, Ingatlanválság, 2 befejezetlen háború, egészségbiztosítási rendszer nehézségei, és még sorolhatnánk. Lehet Obamának az lesz a veszte, hogy az emberek csodát várnak tőle. Pedig nem fog.Ehhez nem kell jósnak születni, elég csak racionálisan gondolkodni. Én azt mondom, ha már az egy negyedét tudja teljesíteni az elvárásoknak, már akkor le a kalappal előtte. Kíváncsi leszek mit tud kezdeni egy nemkevésbé kellemes előző rendszerbeli "hagyatékkal". De erről majd később.

Egy olyan út közepén vagyunk most, ami nem visz el minket a célunkhoz. Egy adott korban eleve logikusnak tűnt az olyan erőforrások használata a technológiában, amelyek könnyen elérhetőek. Az akkori technológiai fejlettség és az emberi tudás még nem volt azon a szinten, és persze a környezeti körülmények sem követelték meg, hogy alternatív energiaforrásokat használjunk. Nagyon sok dologban a világ úgy működik, hogy van egy bizonyos dolog, ami funkcionalitását tekintve a legmegfelelőbb, de ha találunk egy nála jobbat és megbízhatóbbat, akkor lecseréljük arra. Ez sajnos a mai gazdaságban nem így működik. Még mindig a fosszilis energiákra épül a gazdaságunk jelentős hányada, pedig tisztában vagyunk vele, hogy ez sem nekünk sem a környezetünknek nem kifizetődő. Hogy fennálljon továbbra is ez a rendszer annak az olajcégek és a mögötte álló bankok az okai. Sokan azt hiszik, hogy nincs meg a kellő technológia arra, hogy lecseréljék a teljes hálózatot alternatív energiákra, pedig megvan. Csak egyes korporációknak ez nem érdeke. Ez kéne, hogy legyen a helyes útirány, a nap-, a szél-,az áramlat-,a geotermikus-erőművek alkalmazása. Elég lenne a Szahara 3%-át befedni napkollektorral, és Európa teljes áramellátása biztosítva lenne. A Nap egy óra alatt termel annyi energiát, ami egész évre elegendő lenne az egész világnak. Geotermikus energia pedig annyi van, hogy csak a könnyen elérhető része annyi, amely a mai fogyasztással számolva biztosítaná Földünk ellátását 2000 évre!!!

Manapság egyre nehezebb meggyőzni az embereket egyes dolgokról. Ennek több oka is van. Talán a legegyszerűbb oka a tapasztalat, és az információkba vetett bizalmatlanság. Sajnos amióta teret hódított az internet, hatványozottan megnövekedett az az információhalmaz, amely eljut a laikus emberekhez. Persze ez mind szép és jó, csak ennek is megvan az árnyoldala. A hasznos és hiteles adatok mellett túl sok haszontalan és hiteltelen információhoz jut az ember. Minél több dologról tudja az ember elhinni azt, hogy egy bizonyos hírnek vagy bemutatónak nincs valóságalapja, annál inkább válik szkeptikussá. Egy ilyen folyamat révén könnyen át lehet esni a ló túloldalára, magyarán egy idő után már szinte semmit nem hisz el , amit olvas.

Ezenfelül van még több oka is ennek. A média szerepe egyre nagyobb abban, hogy bizonyos hatalmak olyanná formálják az emberek felfogását, amilyenre ők szeretnék. Egy olyan manipulatív programot "sulykolnak" belénk, egy olyan utat mutatva, hogy véletlenül se tudjunk rájönni bizonyos dolgokra, amik a háttérben történnek. Egy adott eseményre egyből megmondják, hogy mi miért történt, megmagyarázzák az eseményeket, és kevés az az ember aki időt fordít rá, hogy átgondolja a valódi okokat, érdekeket. Emellett egyre jobban beszűkül az emberek érdeklődési köre, az individualizmus egyre inkább teret hódít, ma már nehezen tud érvényesülni az olyan ember, aki a társadalomért próbál fellépni, és foglalkoztatja saját magán kívül az emberiség jövője is. De szerencsére vannak még ilyen emberek, és remélem ez a tábor egyre csak nőni fog!