Nem tudom, hogy ez az ember természetéből fakad e, vagy a kor tette e olyanná a mai világ emberét amilyen, de nem tudom hány ember érzi úgy, hogy ez a rendszer jó. Szerintem nincs még egy olyan élőlény a Földön, amelyik tudatosan és ismerve a következményeit tönkreteszi a saját életterét. A modern individualista felfogás nem vezet semmi jóra. A kapitalizmus és a pénzhatalmi rendszer megszülte a ma emberét. Megszületik az ember és szinte még ki sem nyílt a szeme, de már egy versenypályán találja magát, egy verseny kinek a jobb létért, kinek a túlélésért, kinek a boldogságért. A pálya ugyanaz minden esetben, csak a körülmények kicsit mások. A verseny első szakaszával már nagyjából az óvodában talákozik az ember, az iskolában pedig már teljesen részese is. Megy a versengés azért, hogy jobb érdemjeggyel végezzünk vagy, hogy én legyek a legmenőbb csávó az osztályban,vagy éppen a legszexibb csaj, kit mi vonzz éppen. Rászokok a cigire, mert az a menő, azzal nem foglalkozok, hogy az egészségemet teszem tönkre, évente csak Magyarországon 30ezren halnak meg a dohányzás okozta betegségek miatt. De hát mindenkinek szíve joga, hogyan teszi tönkre a szervezetét. Mondja ezt az individualista. De felteszem a kérdést, egyáltalán miért van akkor cigaretta? Hogy nekünk jó legyen? na neee. Elköltesz egy halom pénzt rá, amiből nagyon sok individualista meggazdagszik. Hogy érdekli őt a sorsod? Ezek szerint nem nagyon. De ő mossa kezét, dobálva olyan közhelyekkel, hogy ő is csak boldogulni akar az életben, meg nem csak rajta múlik etc.etc.
Na de menjünk is tovább. Mikor kikerülsz a nagybetűs életbe, akkor dől el csak igazán, hogy milyen versenyző vagy. Ha felvesznek egy gyárba dolgozni, valószínű azért kerültél oda, mert valakit kirúgtak onnan. Ez jó, már egy győzelmed van is. Ha esetleg zsír új a munkahely, akkor pedig a jelentkezésnél győztél le valakit. Ügyes. Érdekel téged a másik sorsa? Miért kéne? A nevét se tudod. Elkezdődik a munka, belemerülsz teljesen, mert amilyen nehéz manapság munkát szerezni, örülsz, hogy van ez.
Az ember szép lassan belefásul a hétköznapokba. Futod a napi versenyeidet a megélhetésért, se időd se lehetőséged bármi mással is foglalkozni. Megveszed életed első lakását hitelre, legalább már van miért dolgozni. Van ám, csak nagy részét nem magadért teszed. Figyu. Ha én azt mondom neked, hogy dolgozz nekem napi 8 órát, és a nap végén add nekem a fizetésed felét,megtennéd? Nem valószínű. Van ember aki megtenné? Nem tenné meg, de megteszi majdnem mindenki. Jó nem nekem, de másnak adja. Felveszed a hitelt a házadra és a fizetésed felét arra költöd el, hogy fizesd a kamatait, ami éppen arra jó, hogy a szegény kis bankárnak odaadjuk, aki ebből a pénzből tud adni egy másik embernek kölcsönt, hogy majd ő is odaadja a fizetése felét.
Rabszolgaság volt régebben, ma is van, de nem nevezik néven. Egyre többet dolgozunk azért, hogy egyre inkább kizsákmányoljanak minket. Csak az a baj, hogy a legtöbb embernek nincs ideje ezzel foglalkozni. Tudod ha az ember egyszer versenyző lett, nehéz abbahagyni. Futjuk a hétköznapi köröket, este meg levezetésképp megnézzük a tévében, hogy hogyan élnek a sztárok, akik egy nemzedék példaképei, az álom, ahogy mindenki élni akar. Ez az egész csak egy motivációs eszköz, hogy dolgozz sokat, lesz sok pénzed,aztán ugy élhetsz mint ők. Élj az álomvilágba, költözzön a lelked Hollywoodba, nézd a celebeket a tv-ben, hallgasd a legújabb slágereket, a többivel ne törődj, az nem a te dolgod. Hogy ki vagy te? Egy ember, aki boldog akar lenni, aki megtesz mindent a családjáért, és hogy neki jó legyen. Ez nem bűn. Mindenki ezt akarja. És eléri ezt mindenki? Nem hinném. Hogy miért nem? Pont ezért. Amiről nem szólnak a hírek. Emberek milliárdjai élnek szegénységben, éhezésben, nyomorban, halnak meg gyógyítható betegségekben, és miért? Tudod a választ? Érdekel egyáltalán? Annyira nem. Az az ő világuk, ez az enyém. Ők ott élnek, mi itt. Pedig valójában csak egy világ van. A MI világunk, ami az én sorsom a te sorsod, az unokáink sorsa. A legtöbb ember azt mondaná, hogy persze, hogy ő nem tudna tenni semmit, én nem is ezt várom.
Csak egy kicsit figyeljünk oda egymásra, a környezetre, legyünk tájékozottak, és ne fásuljunk bele a hétköznapokba, és próbáljuk egy kicsit más szemszögből vizsgálni a dolgokat.
