Gondolataim a Világ dolgairól

Szerintem vannak dolgok, amelyben eléggé tévedésben élünk. Ilyen az élet is. Nem tudom, hogy genetikailag e vagy pusztán emberi adódásunkból, de szinte mindenki fél a haláltól. A halált az elmúlással azonosítják, a mindennek a vége, ami után már nincs semmi. A legtöbb ember szemében az élet egy lineáris út, ami a születéskor kezdődik és a halállal ér véget. Szerintem ez csak egy szakasza a létnek. Nem kell itt bölcs, mélyen szántó filozofiákba merülni, elég ha csak körbenézünk a Világban, és észrevesszük a körforgást. Minden körforgásban van. Elég ha csak a táplálkozásra gondolunk, mint az anyag körforgása, vagy az energiák különböző módú átalakítása. Előbb utóbb az energia is visszajut a saját formájába. Nézzük meg a galaxisokat. Mikor egy galaxis elpusztul, darabjaira hullik szét, a darabjaiból egy új galaxis jön létre. Vagy egy csillag halála, a szupernóva későbbi folyamatában egy új csillagot hoz létre. De igaz ez az egész Univerzumra is, ahogy egy Planck-hossznyi részecskéből kitágult a mostani körülbelül 13 milliárd fényév. ÉS még folyamatosan tágul, majd egy idő után újra elkezd szűkülni. És a végén ismét összezuhan egy Planck hossznyi anyagként. Majd újra tágulni kezd. Minden körforgásban van. Miért gondoljuk, hogy az élet lenne az egyetlen lineáris dolog a világban?