Úgy döntöttem írok egy kis könnyedebb cikket is végre. Egy téma, ami eléggé megosztja az emberiséget. Kinek művészet, kinek értelmetlen zaj, ez nézőpont kérdése, vannak érvek pro és kontra, ezért nehéz erről objektíven írni. A legtöbb idősebbnek csak hupogásnak tűnik, és ők szidják a fiatalabbakat, hogy nincs érzékük. Pedig igenis az elektronikus zene az művészet. Kövezzenek meg, de az én szememben az, és szerintem a művészet egy olyan dolog, amit nem egy ember fogja eldönteni, hogy mi tartozik oda és mi nem. Művészet, mert az intuitív felfogásunkra van hatással, mint akármilyen más zene vagy a festészet. Pár dologban különbözik azért a hagyományos értelemben vett zenétől. Mégpedig abban, hogy más aspektusban játszik szerepet. A zene az ősi sámáni szertartásokból fejlődött ki, és jutott el oda nagy változások árán, ahova most. Nagy változás történt, mégpedig abban, hogy a sámáni zenékben a folyamatos ritmikus monoton ütem volt a lényeg, és az arra megadott taktusban felépülő hangok. Később egyre fejlődött a hangképzés folyamatos módjai, az emberi ének is egyre nagyobb szerephez jutott. És ebben van a lényegbeli különbség. Manapság szinte az ének számít zenének, a ritmus és a hangok csak egy alap, és erre építkeznek. A komolyzene pedig egyáltalán nem épül egy folyamatos alapra. És innentől változik meg az aspektus. Ez válik az elfogadottá. Az elektronikus zene az alapokból építkezik. Ugyanaz a módja és a célja, mint az őseink korában. Ismét az ütem a lényeg, amit ugy fejez ki, hogy folyamatosan végighangsúlyoz, a lábad vagy a kezed vagy éppen a fejed egyből felveszi a ritmust, és erre épül rá a többi. Hogy gépzene? Legyen. Nem az a lényeg miből készült, hanem, hogy mit ad. Olvasol egy jó könyvet, ott se kezded el fogdosni és kritizálni a papírt, hogy ez most miből készült. A technika adta lehetőségek kinyitottak egy széles kaput, a taktusok és hangvilágok végtelen tárházát, ahol a pozitív variációk száma szinte végtelen. Hogy a sok konzervatív szerint hupogás az egész, attól még nem kell leszólni a stílust, az internetet sem szólja le senki, mert a vénasszonyok nem tudják használni. Az nem egy adott dolog hibája, ha valaki nem érti. A deriválást sem érti mindenki, mégis elfogadott. Mindenkinek szíve joga olyan zenét hallgatni, amilyet szeret, de azt tartom bosszantónak, hogy ha lenézik azt az embert,aki elektronikus zenét hallgat. Nem akarok megbántani senkit, de szerint meg az a primitív, aki ebből nem hallja ki a zenét. De szerencsére egyre több ember fedezi fel, és egyre kiforrottabbá válik az idők során, a követelmények is egyre nagyobbak. Meg annyiban is céltudatosabb, hogy nem közvetlenül jut el a mondanivaló, nem közöl szöveggel, amit mindenki megért, hanem közvetetten és egyéni felfogásra bízva. A zenének ugyis ez a lényege, az intuitív részére hat az agynak, ezáltal nem arról kell szólnia, hogy legyen mondanivalója.
Egy szónak is száz a vége, a lényeg, hogy adjon az ütem ritmust a perceknek, és lépjen be fantáziánk a dallamok világába!
